Szellemes hétvége

Vége a hétvégének, és már megint nehéz lesz rövidre fognom a beszámolót… Kicsit kapkodtam, nem nagyon van net, plusz most fejeztem be a költözést is, ezekről viszont mind-mind később, most jöjjön a hétvége!

A képes kérdést még mindig nem oldottam meg, egyelőre feltettel flickrre egy sorozatot, onnan vannak kicsiben linkelve ide a lenti képek. Kiegészítve, jó minőségben, külön megnézhettek őket itt!

Szombaton Selecta-ba mentünk, aminek nem csak a neve menő, de ráadásul fent is van a hegyekben, Batu felett, azt mondják ez már tényleg a régió legesleghidegebb helye. Furcsa is lenne, hogy miért éppen ide építenek virágoskert/aqua- és kaplandpark/szabadidőközpont/sétálókomplexumot, hogyha ez a hűvösség nem jelentene állandó kellemes langyosságot, ami még strandoláshoz is éppen jó.

A hőmérsékletért “cserébe”  le lehet bámulni egy völgybe, ahol Feri szerint minden helyben megtermő zöldséget termesztenek is. Picit mondjuk kételkedem, mert például mikor kérdően ráböktem az egyik sárgászöld parcellára, ő töredelmesen bevallotta, hogy nem jut eszébe a zöldség neve angolul. Mondtam neki, hogy én megelégszem az indonézzel is, mire kiderült, hogy valójában azt sem tudja.

Következtetni mindenesetre a batui alun-alun (főtér) designjából lehet, ami elég szigorúan követi a zöldség-gyümölcs vonalat. A szökőkút közepén három bazinagy műalma (az almáira a legbüszkébb Batu, tényleg nagyon finomak), a WC egy három emelet magas almaépület, van óriássaláta az óriáskerék alatt, a securitys pedig egy répának álcázott bódéban tanyázik. Elég szürreális egy főtér, és akkor még nem beszéltünk a neonszínekre fújt vagy génmanipulált csibékről, amiket – mint annyi minden mást – robogókra erősített dobozokból árusítanak fillérekért.

Mi ennél azért finomabbat ettünk Selectában, mindenkinek hoznia kellett két gyümölcsöt, amikből némi helyi kiegészítéssel nagyon finom salátát csináltunk. Az édes-csípős-mogyorós-salátaszósz valami elképesztően bizarr és finom egyszerre.

A cserkészek akik időközben megjelentek enni nem kaptak tőlünk, viszont mindenképpen le akartak minket fotózni lehetőleg az összes szögből.

Az alábbi képet például mindennél többször láttuk aznap:

A reflektorfény elől a vízbe menekültünk

A selectai szombatot egy Sempu szigeti vasárnap követte. A Segara Anakan lagúnához mentünk, ami a sziget óceán felé eső oldalán van. Ez egyben azt is jelenti, hogy a rövid hajókázás után még egy bő órát kell gyalogolni a dzsungelben, hogy elérjük magát a lagúnát. Persze egyértelműen megéri:)

Az utat a lagúnához több váratlan veszély is szegélyezte. Az első meglepően korán jelentkezett. Kocsit béreltünk sofőröstül Irával, Nórival és Mariával. Az eredetileg kiszemelt sofőr lebetegedett, a fiát küldte maga helyett. A srác kicsit bátrabb volt, mint ügyes, ami egy elég félelmetes kombináció, leginkább azért mert mint néhány ‘biztos halál’ és ‘mind odaveszünk’ forgalmi szituáció során kiderült, a srác nagyon nagyon ügyes.

(ő a hajóskapitányunk, nem a sofőrünk:))

Végül egy karcolás nélkül megúsztuk az utat a szigetig, jöhetett az alkudozás a hajóra (ez az a rész, amikor mi, a bulék a kocsiban sunnyogunk, nehogy a kapitány meglássa a külföldi fejünket és felárat fizettessen Irával), majd az a bizonyos egy órás túra a dzsungelben. Mint szinte mindenhol, itt is van dress code, ami nem a cipőre vonatkozik (én papucsban csináltam végig), hanem a tiltott színeket tartalmazza. Egy kísértet jár ugyanis a szigeten, a kommunizmus egy halott királynő kísértete. Állítólag nagyon öreg, és hajlamos embereket elragadni. Kedvenc színei a piros és a zöld, ilyen színű ruhadarabokban megjelenni mégsem érdemes, mert erősen megnöveli az elragadás esélyét.

se piros, se zöld

Hiába hangzik kicsit viccesen a hiedelem, mégis a szigeten kezdtem először kicsit komolyabban venni a babonákat. Körülbelül félúton ugyanis nyugtalan túrázókkal találkoztunk, akik elmesélték, hogy egy lányt megszállta a szellem a lagúnánál, nagyon rossz állapotban van és nem hajlandó elindulni semerre. A hallottak nagy hatással voltak Irára, be is vártunk egy másik csapatot, hogy együtt folytassuk a túrát, mert úgy biztonságosabb. Tovább fokozta a feszültséget az, hogy a szellemről és a lányról, valamint az egész jelenségről nem szabadott a dzsungelben beszélni, szintén babonából. Negyed óra múlva végül egy körülbelül harmincfős társaság jött szembe, körülfogták a megszállt lányt, kísérték át a dzsungelen. A lányt magát csak pár pillanatig láttam, elég rosszul nézett ki, ráadásul sikítozott és üvöltözött is mellé. Remélem mostanra már jobban van.

A furcsa misztikus hangulatot hamar szétfoszlatta a cél látványa, amiről helyettem inkább beszéljenek a képek… A lagúnában lehetett fürödni, az óceán méltóságteljes hullámait pedig inkább csak bámulni volt érdemes. Egy kis sziklamászást azért rendeztem:)

A lagúna ‘bejárata’

Túl nagy tömeg nem volt:)

Erre másztam fel

Vadajmok is meglátogattak minket, kaja reményében

Délután végül visszasétáltunk a hajóhoz (vártunk rá vagy háromnegyed órát – rubber time:)), a szárazföldön pedig beugrottunk csumi-csumiért (tintahal) és halért a piacra, ahol 320 HUF volt egy kiló tonhal!

Ezen az oldalon fürödni nem volt érdemes

Visszafelé az úton már csak vegetáltunk, végül este 8 körül értünk vissza Malangba, ahol meglátogattuk a sofőrünk kedvenc nasi gorengezőjét (tényleg nagyon finom volt), majd mindenki szépen hazament élményeket feldolgozni…

Ezzel “menekültünk”

…ez pedig az akciós tonhal:)

Most én is befejezem, mert megyünk indonéz stand up comedyre az egyetemi dómba, valami miatt – de ez már a következő post lesz:)

Kis állathatározó

Cumi-cumi (csumicsumi) – tintahal

Kucing (kucsing) – macska

Cicak (csicsak) – falongyík

Ticus (Tikusz) – egér és patkány